Oravecz Barna barátom írta nem is oly rég a blogján egy mostanában megjelent Cseh Tamás lemez kapcsán, hogy felesleges a boltba rohanni érte, mert az egész csak üzleti fogás és az összes ritkának nevezett felvételt már úgyis hallottuk egyszer...
Szívesen mondanám, hogy ez most is így van, de mégsem.
Egy régi barátommal találkoztam az Oktogonon és sétálás közben akadtam rá egy kirakatban. Azonnal rohantam és közöltem az eladóval, hogy ez kell. A pénztárnál vettem észre, hogy nincs nálam pénz, szóval rohantam vissza a kutató laborba a tárcámért. Visszaérve az eladó nem értette, hogy mégis miért vagyok úgy oda... Mondtam neki, hogy évek óta várom, hogy végre megjelenjen ez a film, és most végre... Mire mosolyogva közölte, hogy már tavaly FEBRUÁR óta kapható. Lassan egy éve.
Vagyis: hosszú évek után megjelent a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alkotása, amelyről ráadásul 11 évig úgy tudták, hogy ebben a formájában el is veszett, és se egy kritika, se egy ünneplő cikk, se rendezvények, se semmi. (Nézzünk csak szét az interneten! A google által kidobott első három oldalon csak régen összedobott kis minitanulmányok, elemzések olvashatók, azután jön az összes esetleges találat- vagyis amikor az említett oldalon van egy a keresett szavak közül!) Jellemző ez kis hazánkra, de úgy általában Bódy Gábor életművével való bánásmódra. Hiába kezdte el Zalán Vince az életművet feldolgozni és kiadni, a három kötetesre tervezett munka az első, kék kötet megjelenése után hamvába hullt. (Reméljük onnan főnixként fel is támad!) Ezenkívül csupán pár kötet jelent meg írásaival, de azok is erősen megválogatott tartalommal. Ezek közül talán a legjobb, a Pesti Szalon által kiadott Végtelen kép (szerk.: Peternák Miklós), amely a Bódy életművet több aspektusból is szemügyre veszi, és változatosan mutatja be a szerzőt.
Filmjeit azonban még annyian sem láthatták, mint amennyien írásait olvashatták. Archívumok mélyére süllyesztve lapulnak. Hozzáférhetőségük meglehetősen korlátozott. Az érdeklődőknek be kellett érniük a szökőévenkénti tévés, valamint mozis vetítésekkel, esetleg kutatóként megtekinthették itt vagy ott. Az internetnek köszönhetően, azonban kicsit egyszerűbbé vált, hogy magunkévá tehessünk egy-egy példányt, bár ezek minősége néha kicsit kiábrándító volt.
A Nárcisz és Psyché három részes változatát Bódy már az 1980-as évek elején elkészítette (ez az ún. tévés verzió, ezenkívül még készült egy két részes és egy kilencven perces, ahogy Csaplár Vilmos hívja, western változat is), és át is adta a MTV vezetőségének, de televízióban sosem játszották, sőt az alkotó többszöri érdeklődése után, közölték vele, hogy letörölték, vagy elveszett, de egy biztos, náluk nincs. Legközelebb 1990-ben, 11 évvel elkészülte után került elő: Csaplár Vilmos forgatókönyvíró sokadszori könyörgése után négy perc alatt felhozták a pincéből.
A wagneri gesamkunst werke fényes példája ez a film, ami nem csak a "klasszikus" művészeteket (festészet, zene, szobrászat, irodalom, építészet), hanem korának új művészeti irányzatait is magába olvasztja (pl.:performance, land-art,videó és computer technika, concept-art). Formanyelvét, szerkezetét tekintve mindenképpen a korai posztmodern kiemelkedő példája, melynek legfőbb célja a filmnyelv megújítása volt. Egy önálló enciklopédia, mely nem csak azon ideológiákat gyűjti össze, melyek a múltszázadból (XIX. sz.) kiindulva meghatározták jelenét, a XX. századot, hanem enciklopédiája a művészetről és ezen belül a filmről, mint a művészeteket szintetizáló, azonos szintre emelő és balanszírozó eszköz, valamint a videóról, mint átjárhatóságot biztosító médiumról való gondolkodásnak is. (Lásd bővebben
Major Zoltán cikkét a jelentésrétegekről.)
A Best Hollywood gondozásában megjelent 3 DVD-s kiadás nagy előre lépés, mert legalább mindenki számára elérhetővé vált. Ugyanakkor nagyon nagy baj, hogy ezt ilyen csendben tették, mert felhívhatták volna a figyelmet nagyon sok problémára, nem csak Bódyval kapcsolatban, hanem filmes kultúrkincseink feldolgozásában való hiányosságokra is (, mert nem ez az egyetlen olyan film, aminél teljesen bizonytalan volt a megjelenés- még seregnyi ilyen van, nem csak a távoli-, de a közelmúltból is). A kiadás alapvetően szép, de elkapkodott. Ez jól látszik a hátul lévő ajánló megfogalmazatlanságán is. Vigyázat ne hagyjuk magunkat becsapni: hátul mind a három lemezen olvashatjuk, hogy extrákat is tartalmaz, ami nagyon szép és jó, csak nem tudom, hogy a forgalmazók mikor tanulják már meg végre, hogy az interaktív menü, az nem extra, hanem alapszintű elvárás ma már egy kiadvánnyal szemben. Tényleges extra, csak az első lemezen van, de az is egy elég gyatra kis beszélgetés Csaplár-ral, ami forgalmazás történetileg érdekes lehet, egyébiránt túl sok újdonságot nem tartalmaz (, a dolog ráadásul önmagát leplezi le, ugyanis Csaplár elmondja, hogy még régebben volt egy beszélgetés vele és Cserhalmival és Bachman Gáborral a filmről- valószínűleg az valamivel tartalmasabb volt, nem értem, hogy az miért nem tudott helyet kapni). A film mellesleg jó minőségű, ez eddig a legjobb amit láttam (leszámítva a mozis verziókat), ugyanakkor nagyon látszik, hogy ráférne egy digitális felújítás, (a kockákat egyenként kéne felújítani,) néhol még a video beíráskor keletkezett droppok is látszanak, néha meghullámzik a képernyő, vagy felül lesz egy színes bevillanás. Mindezzel együtt a képek kontrasztosak, a hang a surrogások ellenére pedig kivehető és olyan dolgokat is enged észre venni, amikre eddig nem volt lehetőség.
A 3 lemez együttes ára 2000 forint, és minden hibája ellenére én azt mondom, hogy vegyük meg, ha ezzel azt jelezhetjük, hogy van ilyesmire kereslet, és akkor más hasonlóan ritka, de nagyszerű dogok is napvilágot láthatnak végre. A dolog mellesleg meg is éri a pénzét (ha azt vesszük én annak idején a két lemezes Sztakert vettem 6000-ért) annyit kínál, amennyibe kerül. És soha ne felejtsük el, hogy a dolog eszmei értéke ennél még sokkal nagyobb. Megfizethetetlen, mert igazi művészet. Szóval akkor már a 2000 forint nem is hangzik olyan rosszul...
Végezetül pedig feltöltök egy párat Bachmann Gábor filmhez készült látványtervei közül hármat. A képek eredetileg a már említett Végtelen kép c. kötetben szerepeltek.
Tavaly Húsvétkor elmentünk kirándulni, és nekem akkor még nem volt gépem, ezért egy kölcsöngéppel fotóztam. Hamar észrevettem, hogy van benne panoráma funkcióm és utána teljesen rákattantam. Az első egy-két próbálkozás után, azonban elkezdett izgatni, hogy mi lenne, ha ezt a funkciót úgy kezdenénk el használni, ahogy nem annyira szokás... Persze nem találtam fel semmi újat, de kísérletezgetni azért jó volt.
Több, mint másfél évvel ezelőtt kezdte el forgatni Dettre Gábor Antigoné című filmjét. A felvételek több mint 90%-át akkor egy hét alatt, felvettük a Ráday utcában található a Stúdió K-ban, de már akkor is tudtuk, hogy van egy kis rész, amit még muszáj lesz valamikor rögzíteni.
Dettre Gábor filmrendező 
Gábor instruál, Dió azt nézi, hogy kell-e igazítani a sminkeken 
Régen volt poszt, ezért cserébe a hétvégén megint kaptok egy érdekesebbet. Most viszont folytatódik a pólózás. Ez a másik póló, amit Gabival csináltunk. Egy Mumus van rajta, még pedig Dino Buzzati képregényéből.
Oravecz Barna barátom írta nem is oly rég a blogján egy mostanában megjelent Cseh Tamás lemez kapcsán, hogy felesleges a boltba rohanni érte, mert az egész csak üzleti fogás és az összes ritkának nevezett felvételt már úgyis hallottuk egyszer...
A Nárcisz és Psyché három részes változatát Bódy már az 1980-as évek elején elkészítette (ez az ún. tévés verzió, ezenkívül még készült egy két részes és egy kilencven perces, ahogy Csaplár Vilmos hívja, western változat is), és át is adta a MTV vezetőségének, de televízióban sosem játszották, sőt az alkotó többszöri érdeklődése után, közölték vele, hogy letörölték, vagy elveszett, de egy biztos, náluk nincs. Legközelebb 1990-ben, 11 évvel elkészülte után került elő: Csaplár Vilmos forgatókönyvíró sokadszori könyörgése után négy perc alatt felhozták a pincéből.
Dini a legutóbbi víztornyos képre azt írta életlen volt (és valóban!), szóval most feltöltök egyet, ami tényleg az, és nem tudom miért, de szeretem... Feltöltöttem teljes méretben, csak kattintsatok rá! Tetszik az üvegen a koszos víz nyoma. Meg a dolog formai része is.
Már egy ideje tervezem, hogy elkezdem feltölteni az általam igen csak nagyra tervezett vonatos sorozat eddig elkészült darabjait. (Lényegében már elkezdtem a blogot megnyitó cseppes képekkel, de akkor még nem volt semmilyen koncepció... csak unatkoztam a vonaton.)
