2010. február 28., vasárnap

Vízkereszt próba




Volt nekünk régen egy színtársulatunk, amit Ég és Föld színtársulatnak neveztünk el végül. Ezen a néven azonban csak egy előadást csinált - Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című darabját mutattuk be. Ezekre a képekre nem régiben akadtam Gabi számítógépén. Egy házibuli után, másnap, amikor felébredtünk Vanessa akkori hatalmas belvárosi lakásában próbáltunk.

Az első képen Malvolio éppen megfeddi a mulatozó Tóbi urat és Nemes Keszeg Andrást, valamint a bolondot és Marit a szolgálólányt. Alatta pedig a fent nevezettek elhagyva a bohócot és új taggal bővülve (jaj valaki mondja meg, hogy mi volt Bogi karakterének a neve!) meglesik mint dől be Malvolio egy kamu levélnek.

2010. február 21., vasárnap

Reflections of London





Az utolsó képen van egy hiba. De olyan szemét a magnetic lasso, hogy nem volt kedvem még egy szer nekiesni. :(

2010. február 18., csütörtök

London by night



A múltkor eszembe jutott, hogy bár megígértem, hogy feltöltöm a tavaly nyáron készült londoni képeket, ez elmaradt.

Szóval kezdődjön el egy újabb sorozat, és nem tudom miért, de ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy ezekkel a fotókkal. A legfelsőnél a kamerát azt hiszem egy tűzcsapra tettem, vagy villanyládára, a másik kettőt kézből készítettem.

2010. február 2., kedd

Kedves olvasók!

Nem is oly rég azért illesztettem be a jobb oldalt látható kis számlálót, mert látni szerettem volna, hogy van-e egyáltalán ember, aki (Gergőt és Dinit leszámítva) olvassa, pontosabban nézi ezt a kis blogot.
A számláló minden egyes ide kattintást regisztrál (ezért, amikor jövök szerkeszteni, én is megjelenek rajta néha, ez a kétszáznyolcvanhétből kb 23 alkalommal lehetett így), és ha jól látom minden egyes nappal 12-13 (+/- 1 - vagyis én) kattintással tovább növekszik. Még ha arról is van szó, hogy lelkes barátaim naponta háromszor-négyszer idetévednek, mert kíváncsiak, hogy mégis vajon van-e valami új. És tegyük fel, hogy csupán csak négy ilyen barátom van, az akkor is hárommal több, mint amennyi kommentet hagy maga után.
A kommentre nem féktelen egoizmusomból eredően van szükségem, hanem mert egészegyszerűen kíváncsi vagyok a véleményetekre. Tehát nem dicséretet várok, hanem kritikát. Hogy miért csinálom rosszul, és hogyan csinálhatnám jobban...
Persze én egyébként így teljesen jól meg vagyok ... és ha ez nektek is így jó, akkor oké...