2010. június 23., szerda

GYIK: Miért is nincs post ?

A posztok meg nem jelenése, illetve tartós elmaradása az oldalon azt jelenti, hogy:

a) lusta vagyok
b)beteg vagyok
c) mocsok sok munkám van
d) elromlott a számítógépem és szervízben van
e)vizsgaidőszak van
f) éppen fényképezem és új sorozatot készítek és még azért nem raktam fel, mert azt szeretném, hogy minél jobb fotókat lássatok
g) rossz a géped és nem jól hozza be a blogspotot

Nos jelen esetben kezdetben csak c) és e) variánsok álltak fent, de a mai naptól fogva d) is... A gépem kb. két hétig lesz szervízben, (most a munkahelyiről írok). Van egy rakás nyers fotóm, amit csak kiválogatni volt időm, de megcsinálni nem.

És ha még csak a blog lenne az egyetlen olyan tartozásom, ami olyan munka ami csak nekem, illetve a munkásságom iránt érdeklődő keveseknek számít!

ehh...

mindenesetre nincs vége a mesének.

2010. május 16., vasárnap

Tegnapelőtt este söröztünk

Tegnapelőtt este söröztünk egy kicsit barátokkal, ismerősökkel, az egyik kedvenc pesti helyemen a Két Korsóban, ahol, mint aznap este sikerült megtudnom törzsvendégnek számítok...
Timi csókos képét ő maga követte el, az utolsó cigis képet pedig Gabi.


















2010. május 9., vasárnap

Vonatozás - újra






Elég rég volt már, hogy erre jártam... Látom azért néhányatok nem adta fel a dolgot és az uborkaszezonban is be-be nézett.
Eltelt némi kis idő, ami alatt nekem nem állt módomban fotográfiával foglalkozni (csak közvetve) és ez nagyon jót tett, ugyanis sok mindenre rájöttem a fotóimat nézegetve.

1. Javarészt azért nem működnek, mert színesek.
2. Javarészt azért nem működnek, mert mozgásban gondolkozom. (A sok bemozdulással foglalkozó kép is ezért van - a stabilizált lendület és száguldás, mi lehetne ennél nagyobb oximoron?)
3. Javarészt azért nem működnek, mert az általam érdekesnek tartott téma (formák és vonalak) leginkább fekete-fehérben érvényesül, ugyanis a színek eltűntével a formák jobban érvényesülnek. A színes képnél a formákon túl a színeket is arányaiba kell hozni, amire nem figyeltem... egész egyszerűen azért mert a színek nem igazán érdekelnek, szemben a formákkal. Mármint a fotográfiában... ha filmet készítenék, akkor csakis színeset.

Ezeket a képeket eredetileg színesben lőttem el, de aztán átraktam grayscale-be és akkor rá kellett jönnöm, hogy mindig is fekete-fehérek voltak! És sokkal jobban tetszenek így és sokkal jobbnak is érzem őket, mint sok más eddigi képemet. Visszatekintve egyébként a legjobbnak gondolt képeimen kevés szín van és erős kontrasztok (ami szintén a színek ellen dolgozik). Na azért nem mintha ezek húde egyediek lennének, és ez nem a "végre megtaláltam a stílusom" poszt. Attól még messze vagyok. De abban biztosak lehettek, hogy a jövőben több fekete-fehér képpel találkoztok majd itt.

2010. március 27., szombat

Szünet

Kedves Barátaim!

Rövid, termékeny időszakunk után, most ismét kényszer pihenőre megyünk... Április után folytatjuk. A dolog oka az, hogy elúsztam pár dologgal és elegem van ebből. Most igyekszem magamat ezekre koncentrálni, mert muszáj őket megcsinálni.

Persze a dolgot most is eltúlzom, mint mindig, de most lehet, hogy így a jobb.

Üdvözlettel:

István

2010. március 14., vasárnap

Scangram?



Na most ugye van az az eljárás, amikor közvetlenül a fényérzékeny felületre (fotopapír) helyezünk tárgyakat és megvilágítjuk őket, és mikor a képet előhívjuk, láthatóvá válik a tárgyak lenyomata. Ezt nevezzük fotogramnak.

De mi lesz a fotogram sorsa a XXI. században, amikor a digitális technológia kiszorítja az ilyen analóg, kézi eljárásokat? Mivel tudjuk helyettesíteni? Melyek az új fényérzékeny felületek, a fényképezőgép CCD-jén kívül? Két lehetséges válaszunk lehet. A fénymásoló és a scanner. Először azt hiszem fénymásolóval próbálkoztam. A Szegedi Egyetemi Könytár másolójában csináltam két képet (rengeteg próbálkozás után) egy A/3-ast és egy A/4-est. Előbbi sajnos valahol elkallódott, mert nem találtunk neki elég nagy keretet és elraktuk, hogy majd egyszer... Egy barátom úgy jellemezte, hogy olyan, mintha egy kép lenne a depeche mode-os autószerelők bulijáról. A másik azóta is kint lóg a kollégiumi szobában, bekeretezve, elsőre semmi furcsa nincs rajta, csak utólag tűnik fel, hogy néhány ujjam abnormálisan hosszú rajta.

Ezeket Gabiéknál csináltam egy öreg, gyenge fényű szkenneren. A dolog érdekességét az adja (legalábbis számomra), hogy míg a fotogram esetén a tárgyaknak csak az "árnyéka" látható itt a tárgy a maga konkrétságában szerepel. Ettől a dolog sokkal direktebbé válik, ami egyszerre hat elidegenítően, de ugyanakkor a megformálás, a kompozícióba rendezés új dimenziót is ad a képen szereplő objektumoknak.

Bocs, hogy megint régi képet posztolok, de mostanában nem igazán van időm fotózni, és a nem rég készült nagyobb sorozatok is sok időt vennének el most, mire teljesen átnézném őket... szóval most még ez lesz... kb április végéig...

2010. február 28., vasárnap

Vízkereszt próba




Volt nekünk régen egy színtársulatunk, amit Ég és Föld színtársulatnak neveztünk el végül. Ezen a néven azonban csak egy előadást csinált - Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című darabját mutattuk be. Ezekre a képekre nem régiben akadtam Gabi számítógépén. Egy házibuli után, másnap, amikor felébredtünk Vanessa akkori hatalmas belvárosi lakásában próbáltunk.

Az első képen Malvolio éppen megfeddi a mulatozó Tóbi urat és Nemes Keszeg Andrást, valamint a bolondot és Marit a szolgálólányt. Alatta pedig a fent nevezettek elhagyva a bohócot és új taggal bővülve (jaj valaki mondja meg, hogy mi volt Bogi karakterének a neve!) meglesik mint dől be Malvolio egy kamu levélnek.

2010. február 21., vasárnap

Reflections of London





Az utolsó képen van egy hiba. De olyan szemét a magnetic lasso, hogy nem volt kedvem még egy szer nekiesni. :(

2010. február 18., csütörtök

London by night



A múltkor eszembe jutott, hogy bár megígértem, hogy feltöltöm a tavaly nyáron készült londoni képeket, ez elmaradt.

Szóval kezdődjön el egy újabb sorozat, és nem tudom miért, de ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy ezekkel a fotókkal. A legfelsőnél a kamerát azt hiszem egy tűzcsapra tettem, vagy villanyládára, a másik kettőt kézből készítettem.