Tavaly Húsvétkor elmentünk kirándulni, és nekem akkor még nem volt gépem, ezért egy kölcsöngéppel fotóztam. Hamar észrevettem, hogy van benne panoráma funkcióm és utána teljesen rákattantam. Az első egy-két próbálkozás után, azonban elkezdett izgatni, hogy mi lenne, ha ezt a funkciót úgy kezdenénk el használni, ahogy nem annyira szokás... Persze nem találtam fel semmi újat, de kísérletezgetni azért jó volt.
Ezen a képen Gabi és a húgom Panni látható.
2010. január 29., péntek
2010. január 27., szerda
Kicsit más...
Tim Burton-nek kiállítása van a new york-i MOMÁ-ban. A kiállítás virtuálisan megtekinthető itt. Ha a főoldalra értetek, kattintsatok a works-re. Én a view all nézetet ajánlom, de alul tudtok kategóriánként is keresni. Ezutóbbiban az a jó, hogy az egyes menüpontokra kattintva néha a képek előtt bejön egy kis videó, amin a mester mond valamit pár másodpercben alkotás módjáról, hatásairól, stb. Viszont szerintem ebben az esetben renkívül önkényesen vannak összerakva és kategorizálva a képek. Jó sok kép fent van, úgy hogy nézelődjetek!
2010. január 24., vasárnap
Antigoné (az utolsó forgatási nap)
Több, mint másfél évvel ezelőtt kezdte el forgatni Dettre Gábor Antigoné című filmjét. A felvételek több mint 90%-át akkor egy hét alatt, felvettük a Ráday utcában található a Stúdió K-ban, de már akkor is tudtuk, hogy van egy kis rész, amit még muszáj lesz valamikor rögzíteni.
Gábor már az előkészületek közben mondta, hogy szeretne a film végére egy jelenetet, ahol időtlen arcú embereket látunk, akik a természet (szél, tenger, állatok) hangjait utánozzák. Nem húsvér emberek, hanem a Négy Elem gyermekei ők. Ősi (!) emberek, a világkezdetéről, a teremtés idejéből...
2009-ben többször próbáltunk helyet és időt találni a forgatásoknak, de valahogy sehogy sem sikerült az egész, a folyamat valahol mindig elakadt.
Végül egy alkalommal, amikor Gábor elkísért minket egy forgatásra, összefutott egyik barátjával, akinek szóba hozta a dolgot, és ő nem látta semmi akadályát annak, hogy most januárban egy napig használhassuk az egyik stúdiójukat.
A forgatás január 18-án volt. A statisztériát a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola első éves, színész szakos diákjai adták. A stáb csupán négy fős volt. Gábor, Kutas Diana, valamint a producer Huszár Viktor, aki mindent megtett, hogy jól és kényelmesen érezzük magunkat, valamint, hogy minden simán mehessen, illetve szerény személyem alkotta.
A következő képek a sminkszobának kinevezett wc-ben készültek. A sminkeket Kutas Diána jelmez és díszlettervező készítette, nem kevés természetes anyag (így például: liszt és méz) felhasználásával. A sminkek felhelyezésében Vásárhelyi Gabi segített neki.
A forgatás:
A most következő portrékhoz hasonlókat annak idején is készítettünk az egyes szereplőkről (azokat nem én, illetve Dió, készítettük, hanem a film co-producere Rózsa Miklós, ha kíváncsiak vagytok azokból is néhányra, akkor kattintsatok ide). Egyrészt, hogy dokumentálva legyen a sminkjük, másrészt pedig, mert a vágás során szeretnénk párat a filmbe is beilleszteni.
Gábor már az előkészületek közben mondta, hogy szeretne a film végére egy jelenetet, ahol időtlen arcú embereket látunk, akik a természet (szél, tenger, állatok) hangjait utánozzák. Nem húsvér emberek, hanem a Négy Elem gyermekei ők. Ősi (!) emberek, a világkezdetéről, a teremtés idejéből...
2009-ben többször próbáltunk helyet és időt találni a forgatásoknak, de valahogy sehogy sem sikerült az egész, a folyamat valahol mindig elakadt.
Végül egy alkalommal, amikor Gábor elkísért minket egy forgatásra, összefutott egyik barátjával, akinek szóba hozta a dolgot, és ő nem látta semmi akadályát annak, hogy most januárban egy napig használhassuk az egyik stúdiójukat.
A forgatás január 18-án volt. A statisztériát a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola első éves, színész szakos diákjai adták. A stáb csupán négy fős volt. Gábor, Kutas Diana, valamint a producer Huszár Viktor, aki mindent megtett, hogy jól és kényelmesen érezzük magunkat, valamint, hogy minden simán mehessen, illetve szerény személyem alkotta.
***
A következő képek a sminkszobának kinevezett wc-ben készültek. A sminkeket Kutas Diána jelmez és díszlettervező készítette, nem kevés természetes anyag (így például: liszt és méz) felhasználásával. A sminkek felhelyezésében Vásárhelyi Gabi segített neki.
A forgatás:
A most következő portrékhoz hasonlókat annak idején is készítettünk az egyes szereplőkről (azokat nem én, illetve Dió, készítettük, hanem a film co-producere Rózsa Miklós, ha kíváncsiak vagytok azokból is néhányra, akkor kattintsatok ide). Egyrészt, hogy dokumentálva legyen a sminkjük, másrészt pedig, mert a vágás során szeretnénk párat a filmbe is beilleszteni.
2010. január 22., péntek
Megint póló
Régen volt poszt, ezért cserébe a hétvégén megint kaptok egy érdekesebbet. Most viszont folytatódik a pólózás. Ez a másik póló, amit Gabival csináltunk. Egy Mumus van rajta, még pedig Dino Buzzati képregényéből.
2010. január 17., vasárnap
Minden kedves olvasó rohanjon a boltokba!
Oravecz Barna barátom írta nem is oly rég a blogján egy mostanában megjelent Cseh Tamás lemez kapcsán, hogy felesleges a boltba rohanni érte, mert az egész csak üzleti fogás és az összes ritkának nevezett felvételt már úgyis hallottuk egyszer...
Szívesen mondanám, hogy ez most is így van, de mégsem.
Egy régi barátommal találkoztam az Oktogonon és sétálás közben akadtam rá egy kirakatban. Azonnal rohantam és közöltem az eladóval, hogy ez kell. A pénztárnál vettem észre, hogy nincs nálam pénz, szóval rohantam vissza a kutató laborba a tárcámért. Visszaérve az eladó nem értette, hogy mégis miért vagyok úgy oda... Mondtam neki, hogy évek óta várom, hogy végre megjelenjen ez a film, és most végre... Mire mosolyogva közölte, hogy már tavaly FEBRUÁR óta kapható. Lassan egy éve.
Vagyis: hosszú évek után megjelent a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alkotása, amelyről ráadásul 11 évig úgy tudták, hogy ebben a formájában el is veszett, és se egy kritika, se egy ünneplő cikk, se rendezvények, se semmi. (Nézzünk csak szét az interneten! A google által kidobott első három oldalon csak régen összedobott kis minitanulmányok, elemzések olvashatók, azután jön az összes esetleges találat- vagyis amikor az említett oldalon van egy a keresett szavak közül!) Jellemző ez kis hazánkra, de úgy általában Bódy Gábor életművével való bánásmódra. Hiába kezdte el Zalán Vince az életművet feldolgozni és kiadni, a három kötetesre tervezett munka az első, kék kötet megjelenése után hamvába hullt. (Reméljük onnan főnixként fel is támad!) Ezenkívül csupán pár kötet jelent meg írásaival, de azok is erősen megválogatott tartalommal. Ezek közül talán a legjobb, a Pesti Szalon által kiadott Végtelen kép (szerk.: Peternák Miklós), amely a Bódy életművet több aspektusból is szemügyre veszi, és változatosan mutatja be a szerzőt.
Filmjeit azonban még annyian sem láthatták, mint amennyien írásait olvashatták. Archívumok mélyére süllyesztve lapulnak. Hozzáférhetőségük meglehetősen korlátozott. Az érdeklődőknek be kellett érniük a szökőévenkénti tévés, valamint mozis vetítésekkel, esetleg kutatóként megtekinthették itt vagy ott. Az internetnek köszönhetően, azonban kicsit egyszerűbbé vált, hogy magunkévá tehessünk egy-egy példányt, bár ezek minősége néha kicsit kiábrándító volt.
A Nárcisz és Psyché három részes változatát Bódy már az 1980-as évek elején elkészítette (ez az ún. tévés verzió, ezenkívül még készült egy két részes és egy kilencven perces, ahogy Csaplár Vilmos hívja, western változat is), és át is adta a MTV vezetőségének, de televízióban sosem játszották, sőt az alkotó többszöri érdeklődése után, közölték vele, hogy letörölték, vagy elveszett, de egy biztos, náluk nincs. Legközelebb 1990-ben, 11 évvel elkészülte után került elő: Csaplár Vilmos forgatókönyvíró sokadszori könyörgése után négy perc alatt felhozták a pincéből.
A wagneri gesamkunst werke fényes példája ez a film, ami nem csak a "klasszikus" művészeteket (festészet, zene, szobrászat, irodalom, építészet), hanem korának új művészeti irányzatait is magába olvasztja (pl.:performance, land-art,videó és computer technika, concept-art). Formanyelvét, szerkezetét tekintve mindenképpen a korai posztmodern kiemelkedő példája, melynek legfőbb célja a filmnyelv megújítása volt. Egy önálló enciklopédia, mely nem csak azon ideológiákat gyűjti össze, melyek a múltszázadból (XIX. sz.) kiindulva meghatározták jelenét, a XX. századot, hanem enciklopédiája a művészetről és ezen belül a filmről, mint a művészeteket szintetizáló, azonos szintre emelő és balanszírozó eszköz, valamint a videóról, mint átjárhatóságot biztosító médiumról való gondolkodásnak is. (Lásd bővebben Major Zoltán cikkét a jelentésrétegekről.)
A Best Hollywood gondozásában megjelent 3 DVD-s kiadás nagy előre lépés, mert legalább mindenki számára elérhetővé vált. Ugyanakkor nagyon nagy baj, hogy ezt ilyen csendben tették, mert felhívhatták volna a figyelmet nagyon sok problémára, nem csak Bódyval kapcsolatban, hanem filmes kultúrkincseink feldolgozásában való hiányosságokra is (, mert nem ez az egyetlen olyan film, aminél teljesen bizonytalan volt a megjelenés- még seregnyi ilyen van, nem csak a távoli-, de a közelmúltból is). A kiadás alapvetően szép, de elkapkodott. Ez jól látszik a hátul lévő ajánló megfogalmazatlanságán is. Vigyázat ne hagyjuk magunkat becsapni: hátul mind a három lemezen olvashatjuk, hogy extrákat is tartalmaz, ami nagyon szép és jó, csak nem tudom, hogy a forgalmazók mikor tanulják már meg végre, hogy az interaktív menü, az nem extra, hanem alapszintű elvárás ma már egy kiadvánnyal szemben. Tényleges extra, csak az első lemezen van, de az is egy elég gyatra kis beszélgetés Csaplár-ral, ami forgalmazás történetileg érdekes lehet, egyébiránt túl sok újdonságot nem tartalmaz (, a dolog ráadásul önmagát leplezi le, ugyanis Csaplár elmondja, hogy még régebben volt egy beszélgetés vele és Cserhalmival és Bachman Gáborral a filmről- valószínűleg az valamivel tartalmasabb volt, nem értem, hogy az miért nem tudott helyet kapni). A film mellesleg jó minőségű, ez eddig a legjobb amit láttam (leszámítva a mozis verziókat), ugyanakkor nagyon látszik, hogy ráférne egy digitális felújítás, (a kockákat egyenként kéne felújítani,) néhol még a video beíráskor keletkezett droppok is látszanak, néha meghullámzik a képernyő, vagy felül lesz egy színes bevillanás. Mindezzel együtt a képek kontrasztosak, a hang a surrogások ellenére pedig kivehető és olyan dolgokat is enged észre venni, amikre eddig nem volt lehetőség.
A 3 lemez együttes ára 2000 forint, és minden hibája ellenére én azt mondom, hogy vegyük meg, ha ezzel azt jelezhetjük, hogy van ilyesmire kereslet, és akkor más hasonlóan ritka, de nagyszerű dogok is napvilágot láthatnak végre. A dolog mellesleg meg is éri a pénzét (ha azt vesszük én annak idején a két lemezes Sztakert vettem 6000-ért) annyit kínál, amennyibe kerül. És soha ne felejtsük el, hogy a dolog eszmei értéke ennél még sokkal nagyobb. Megfizethetetlen, mert igazi művészet. Szóval akkor már a 2000 forint nem is hangzik olyan rosszul...
Végezetül pedig feltöltök egy párat Bachmann Gábor filmhez készült látványtervei közül hármat. A képek eredetileg a már említett Végtelen kép c. kötetben szerepeltek.
Szívesen mondanám, hogy ez most is így van, de mégsem.
Egy régi barátommal találkoztam az Oktogonon és sétálás közben akadtam rá egy kirakatban. Azonnal rohantam és közöltem az eladóval, hogy ez kell. A pénztárnál vettem észre, hogy nincs nálam pénz, szóval rohantam vissza a kutató laborba a tárcámért. Visszaérve az eladó nem értette, hogy mégis miért vagyok úgy oda... Mondtam neki, hogy évek óta várom, hogy végre megjelenjen ez a film, és most végre... Mire mosolyogva közölte, hogy már tavaly FEBRUÁR óta kapható. Lassan egy éve.
Vagyis: hosszú évek után megjelent a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alkotása, amelyről ráadásul 11 évig úgy tudták, hogy ebben a formájában el is veszett, és se egy kritika, se egy ünneplő cikk, se rendezvények, se semmi. (Nézzünk csak szét az interneten! A google által kidobott első három oldalon csak régen összedobott kis minitanulmányok, elemzések olvashatók, azután jön az összes esetleges találat- vagyis amikor az említett oldalon van egy a keresett szavak közül!) Jellemző ez kis hazánkra, de úgy általában Bódy Gábor életművével való bánásmódra. Hiába kezdte el Zalán Vince az életművet feldolgozni és kiadni, a három kötetesre tervezett munka az első, kék kötet megjelenése után hamvába hullt. (Reméljük onnan főnixként fel is támad!) Ezenkívül csupán pár kötet jelent meg írásaival, de azok is erősen megválogatott tartalommal. Ezek közül talán a legjobb, a Pesti Szalon által kiadott Végtelen kép (szerk.: Peternák Miklós), amely a Bódy életművet több aspektusból is szemügyre veszi, és változatosan mutatja be a szerzőt.
Filmjeit azonban még annyian sem láthatták, mint amennyien írásait olvashatták. Archívumok mélyére süllyesztve lapulnak. Hozzáférhetőségük meglehetősen korlátozott. Az érdeklődőknek be kellett érniük a szökőévenkénti tévés, valamint mozis vetítésekkel, esetleg kutatóként megtekinthették itt vagy ott. Az internetnek köszönhetően, azonban kicsit egyszerűbbé vált, hogy magunkévá tehessünk egy-egy példányt, bár ezek minősége néha kicsit kiábrándító volt.
A Nárcisz és Psyché három részes változatát Bódy már az 1980-as évek elején elkészítette (ez az ún. tévés verzió, ezenkívül még készült egy két részes és egy kilencven perces, ahogy Csaplár Vilmos hívja, western változat is), és át is adta a MTV vezetőségének, de televízióban sosem játszották, sőt az alkotó többszöri érdeklődése után, közölték vele, hogy letörölték, vagy elveszett, de egy biztos, náluk nincs. Legközelebb 1990-ben, 11 évvel elkészülte után került elő: Csaplár Vilmos forgatókönyvíró sokadszori könyörgése után négy perc alatt felhozták a pincéből.
A wagneri gesamkunst werke fényes példája ez a film, ami nem csak a "klasszikus" művészeteket (festészet, zene, szobrászat, irodalom, építészet), hanem korának új művészeti irányzatait is magába olvasztja (pl.:performance, land-art,videó és computer technika, concept-art). Formanyelvét, szerkezetét tekintve mindenképpen a korai posztmodern kiemelkedő példája, melynek legfőbb célja a filmnyelv megújítása volt. Egy önálló enciklopédia, mely nem csak azon ideológiákat gyűjti össze, melyek a múltszázadból (XIX. sz.) kiindulva meghatározták jelenét, a XX. századot, hanem enciklopédiája a művészetről és ezen belül a filmről, mint a művészeteket szintetizáló, azonos szintre emelő és balanszírozó eszköz, valamint a videóról, mint átjárhatóságot biztosító médiumról való gondolkodásnak is. (Lásd bővebben Major Zoltán cikkét a jelentésrétegekről.)
A Best Hollywood gondozásában megjelent 3 DVD-s kiadás nagy előre lépés, mert legalább mindenki számára elérhetővé vált. Ugyanakkor nagyon nagy baj, hogy ezt ilyen csendben tették, mert felhívhatták volna a figyelmet nagyon sok problémára, nem csak Bódyval kapcsolatban, hanem filmes kultúrkincseink feldolgozásában való hiányosságokra is (, mert nem ez az egyetlen olyan film, aminél teljesen bizonytalan volt a megjelenés- még seregnyi ilyen van, nem csak a távoli-, de a közelmúltból is). A kiadás alapvetően szép, de elkapkodott. Ez jól látszik a hátul lévő ajánló megfogalmazatlanságán is. Vigyázat ne hagyjuk magunkat becsapni: hátul mind a három lemezen olvashatjuk, hogy extrákat is tartalmaz, ami nagyon szép és jó, csak nem tudom, hogy a forgalmazók mikor tanulják már meg végre, hogy az interaktív menü, az nem extra, hanem alapszintű elvárás ma már egy kiadvánnyal szemben. Tényleges extra, csak az első lemezen van, de az is egy elég gyatra kis beszélgetés Csaplár-ral, ami forgalmazás történetileg érdekes lehet, egyébiránt túl sok újdonságot nem tartalmaz (, a dolog ráadásul önmagát leplezi le, ugyanis Csaplár elmondja, hogy még régebben volt egy beszélgetés vele és Cserhalmival és Bachman Gáborral a filmről- valószínűleg az valamivel tartalmasabb volt, nem értem, hogy az miért nem tudott helyet kapni). A film mellesleg jó minőségű, ez eddig a legjobb amit láttam (leszámítva a mozis verziókat), ugyanakkor nagyon látszik, hogy ráférne egy digitális felújítás, (a kockákat egyenként kéne felújítani,) néhol még a video beíráskor keletkezett droppok is látszanak, néha meghullámzik a képernyő, vagy felül lesz egy színes bevillanás. Mindezzel együtt a képek kontrasztosak, a hang a surrogások ellenére pedig kivehető és olyan dolgokat is enged észre venni, amikre eddig nem volt lehetőség.
A 3 lemez együttes ára 2000 forint, és minden hibája ellenére én azt mondom, hogy vegyük meg, ha ezzel azt jelezhetjük, hogy van ilyesmire kereslet, és akkor más hasonlóan ritka, de nagyszerű dogok is napvilágot láthatnak végre. A dolog mellesleg meg is éri a pénzét (ha azt vesszük én annak idején a két lemezes Sztakert vettem 6000-ért) annyit kínál, amennyibe kerül. És soha ne felejtsük el, hogy a dolog eszmei értéke ennél még sokkal nagyobb. Megfizethetetlen, mert igazi művészet. Szóval akkor már a 2000 forint nem is hangzik olyan rosszul...
Végezetül pedig feltöltök egy párat Bachmann Gábor filmhez készült látványtervei közül hármat. A képek eredetileg a már említett Végtelen kép c. kötetben szerepeltek.
2010. január 16., szombat
Életlen hajnal
2010. január 12., kedd
2010. január 8., péntek
Párhuzamosok-triptichon(?)
Már egy ideje tervezem, hogy elkezdem feltölteni az általam igen csak nagyra tervezett vonatos sorozat eddig elkészült darabjait. (Lényegében már elkezdtem a blogot megnyitó cseppes képekkel, de akkor még nem volt semmilyen koncepció... csak unatkoztam a vonaton.)
Mivel elég sokat utazom vonattal, mondhatni hogy ez a közlekedési eszköz, és minden hozzá kapcsolható dolog, az életem részévé vált. Leginkább az állandó rohanás, melyeket meg-megszakít egy-egy kisebb pihenő. Az állandóan rohanó és egymásba folyó táj (oragnikus, vagy ipari egyremegy), a formák rövid, mégis permanens stabilitása. Ablakokra kozmált kosz, víz és vizelet...
Evvel a pár mondattal sikerült is összefoglalnom: mozgás, tér és a benne megjelenő formák, plusz kompozíciós elemként a homályos ablaküveg, mely hol (ápol és) eltakar, hol kiegészít.
[Persze ennek a sorozatnak lenne egy oldalága, vagy inkább kistestvére, ahol is a dokumentarizmussal szeretnék tovább próbálkozni. Persze tudom, aki sokat markol keveset fog, és ami nem megy azt nem kell erőltetni, de kurvára elegem van már a kishitű énemből! Ettől még ezt az ágat nem nagyon fogom erőltetni- valljuk be őszintén ez esetben, szemben a szilveszteri képekkel, nem ez érdekel, nem ide teszem a súlypontot- de meg akarom tanulni a dolgot, mert más a mentalitása. Ahhoz, hogy le tudj fényképezni egy ismeretlent normál körülmények között- nem pedig csak akkor amikor részeg és oldott- ahhoz rendkívül nyitottnak és bizalom gerjesztőnek kell lenned, kedvesnek. Persze lehetsz voyeur, sőt muszáj annak lenned, de rendelkezned kell azzal a különleges tulajdonsággal, hogy ha felfedeznek, akkor inkább értékeljék érdeklődésed és ne felháborodjanak rajtad. Be kell illeszkedned. Kíváncsiságodnak (az alanyok számára) természetesenk és hétköznapinak kell, hogy tűnjön... na ez az ami nem megy nekem...]
És hogy miért kérdőjeles a triptichon? Azért mert még nem sikerült rendesen lenyomoznom, hogy ez annak számít-e, egyébként is ez az elnevezés csak a feltöltés előtt néhány perccel jutott eszembe. (Valószínűleg abból a perverz vágyból fakad, hogy -nagy Bosch rajongóként- szeretnék én is triptichonokat készíteni...) Terveim szerint ha egyszer sikerülne a képeimet kiállítani, akkor ezek egymás mellett helyezkednének el. A legfelső a bal szélen, a legalsó a jobb szélen és középütt ugye a középső. Na már most: a triptichon két szárnya általában egy alaptéma köré épül, (tehát kiegészítik egymást,) de eltérő aspektusokat mutatnak fel (itt az alaptéma a sínek párhuzamossága, az eltérés pedig a képek sűrűségében van: az elsőn sok szín van, a másodikon gazdagabb tárgyi környezet, az elsőn a színek elmosódása, a másodikon a tárgyak bemozdulása hívja fel a figyelmet). A középső kép önálló jelentéssel bír, melyhez azonban a szárnyak hozzákapcsolhatóak (tehát itt: a képen egyszerre több párhuzamosság is észlelhető, és ezek közül ami a szemünket leginkább hívogatja az a legalsó alsó rézsútos, ugyanakkor a középen fellelhető szabálytalan alakú folt is elég csalogató. Vagyis a sok esetlegesség miatt ezen időzik el leginkább a szemünk, ugyanakkor a vezértéma is megmarad, hiszen a világos folt egy közel azonos méretű sávban fekszik, ráadásul ugyanúgy a kép - kvázi- közepén, mint a szárnyak magányos sínpárja.
Summa summarum: az anarchikus (esetleg, de szabályos) elrendezkedésű vezér képet, két egyszerű szabályosság közé illesztjük.Bizonyos elemei révén képes kapcsolatot kialakítani szárnyaival, ezáltal "elkezd" (milyen szerencsétlen szóhasználat!) túl mutatni önmagán, és elfoglalja helyét egy nagyobb összefüggésen belül, amiből kiszakítható bármikor, de visszahelyezve nem önmagában érvényes, hanem csakis és kizárólag kiterjesztéseivel. Szóval ebben az esetben a három képet nem lehet, hanem muszáj egy képként értelmezni...
Na ez az én (tömör) meghatározásom a triptichonra... De azért még vizsgálódok... Ha esetleg nektek más a véleményetek, akkor szóljatok.
2010. január 7., csütörtök
Pólót festettünk
Fel kell dobni a ruhatáramat, legalábbis Gabi szerint, de egy idő után el kezdek hinni neki. De ha már új ruha kell, akkor olyat hordok, amilyet én szeretnék, mivel általában nem találok semmi olyasmit, amit érdemes lenne meg venni... mert úgyse veszem fel. Ezért kimentünk a Sárkány Centerbe, vettünk három jobb minőségű pólót majd másnap órákig vadásztunk festékre. Így sem volt olcsó mulatság, viszont a pólók jók lettek.
Itt az első!Így készült a Sonic Youth-os!
2010. január 4., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)