Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
eddig ennyien...
Magamról
- Mráz István [Space]
- Egyetemi hallgató vagyok. 14 éves korom óta fényképezem. Igyekszem megtalálni a természetes formák absztrakt oldalát. Szeretem az apró dolgokat, szeretem a tükröződéseket. Szeretek kísérletezni hosszú expozíciós időkkel. Általában kézben tartom a kamerát, de az éjszakai felvételeket természetesen állványról készítem. Többnyire tárgyakat, tájakat, de leginkább épületeket fotózok. A dokumentarizmust (fotográfia történeti értelemben) nagyon szeretem, de egyenlőre nem érzem magam elég érettnek a művelésére. Természetesen próbálkozom, akárcsak a természetfotóval. ***I'm a 21 year old university student from Hungary. I'm doing photographs since I was 14. I try to find the abstract side of natural things. I like small, tiny things. I like reflections. I like to experiment with long expositions. Commonly I hold the camera in my hands, but naturally for the night shots, I'm using a tripod. Mostly I'm taking pictures about buildings, but also about small objects, and taking landscapes. I really like street photography (or, as we europeans call it: subjective documentarism), but I think, I don't have enough experience to make pictures in that style. But I'm trying.
6 megjegyzés:
a kép alsó fele nagyon szuperül néz ki!
Köszönöm! btw a tetejével mi a baj?
Szerintem ha kicsit élesebb lenne a víztorony, akkor jobban átjönne a statikusság-dinamika ellentét (de legalábbis nem tűnne az egész kép életlennek), és úgy még az is jobban nézne ki, hogy ennyire üres, egyhangú az égbolt.
És próbáld ki, milyen, ha levágod balról azt a besuhanó oszlopot. Úgy talán jobban ráirányul a figyelem a toronyra, és ezáltal jobban illik a képhez a cím is.
De ez csak egy ötlet.
az előbb már leírtam, de mivel szaggat a gép, ezért elveszett... milyen jó is az ilyen! szóval ugyanaz zanzásítva: szórt fények, felhős ég, ez dob rá egy kis életlenséget, eleve rohan a vonat, tehát ami egyszer éles volt, az a következő pillanatban már nem az. ilyen időben ne fényképezz szól az alapszabály, de hátha akkor jött össze ez a kompozíció. az ég üres (utálom én is), de talán jól ellenpontozza az alsó zsúfoltságot, ami inkább hívogató, mint a víztorony, az csupán ennek kis kinövése... az ég meg sajnos ott van. a baloldali oszlopot azért hagytam meg, mert közre zárják a jobb oldalival a víztornyot (mint egy kapcsos zárójel) ezért meghagytam, de elgondolkozom a dolgon.
ezek mondjuk olyan dolgok, amiket egy profi fotósnak csuklóból meg kell tudnia oldani, de én nem vagyok az...
Ezek csak apróságok. A lényeg, hogy érdemes utólag is dolgozni a képeken, esetleg még egyszer megcsinálni, ha lehet (ezt a képet pl. bármelyik hétvégén ellőheted újra, amikor Pesten vagy). Aztán egyszer csak meglesz az a verzió, amelyiknél már meg lehet állni, mert az jó. Megjegyzem, én se gyakran csinálok ilyet, és ez itt spontán képnek amúgy is teljesen elmegy, de ha tényleg sorozatban gondolkozol (ahogy azt korábban írtad), és másoknak is meg akarod mutatni a munkáidat, akkor szerintem megéri egy képpel sokat tökölni. Egy ilyen blog pont erre való: bemutatni a munkafolyamatot.
ja persze, ebben igazad van... de tekintve a sok szarságot, amit csinálok, a fotózás csak hobbi és hébe-hóba folytatom, csak sajnos... persze amit lehet azt többször szeretném megcsinálni így is. és igen. pont ezért van a blog.
Megjegyzés küldése